Kénytelen vagyok naplót írni vagy bármi is ez, amit az emberek szoktak csinálni. - Az élet apró gondjai, mélyen szántó érzések, bla-bla-bla... Elfáradt a kezem. - Elijah itt áll mellettem és figyeli, tényleg azt írom-e amit kért tőlem. Őszintén szólva, nem tudom mit vár tőlem. Tudom megegyeztünk elfelejteti velem azt, amire nem akarok emlékezni cserébe előtte én leírom az egészet. - Lennénk már túl az egészen, komolyan az idegeimre megy -
A nevem Katerina Petrova bolgár családból származom, 1745-ben születtem. Egy törvénytelen gyermekem született, akit elvettek tőlem, ezt követően elmentem, jobban mondva száműztek. Ott ismerkedtem meg az ősi családdal, a nemes, jólelkű és lojális Elijah Mikaelson és lázadó öccse Niklaus azaz Klaus Mikaelson személyében. Elijaht hamar megkedveltem hosszas eszmecseréink alatt, gyengéd érzéseket kezdtem felé táplálni, de mikor megtudtam mit tervez Klaus elszöktem. Vámpírvérrel a szervezetemben felakasztottam magam. - Így visszagondolva volt egy csúnya halál, szép hullával. - Így lettem az, aki vagyok... vámpír. Ezzel teljesen magamra haragítottam, elkezdődött az 500 éves menekülésem előle. De az érzéseim nem változtak a nemes Elijah irányában, szívemben őriztem mindvégig. Hosszas útjaim alatt ismeretséget kötöttem Damon és Stefan Salvatoreval, akik szerelemre gyúltak irántam, de én csak kihasználtam őket és átváltoztattam. Tovább állva találkoztam egy vörös hajú vámpírral, aki túl sok mindenben hasonlított rám, így hamar megkedveltük egymást. Ketten dúltuk fel Európát Aprillel, akit húgomként szeretek és érte képes lennék bárkit megölni. - Ezt komolyan leírtam? Oké lapozzunk, mindjárt elcsöppenek... - Váratlanul belépett az életembe egy illető, aki mindent felborított és olyan szenvedélyt lobbantott fel a szívemben, aminek a létezéséről sem tudtam egészen addig. - Lehetek még ennél is nyálasabb? Pffúj - Dean Winchester személyében boldogság bekopogtatott hozzám, vámpírvadász létére képtelen volt megölni, majd egy véletlen baleset következtében ő is azzá lett, amit egészen addig gyilkolt. Szóval rózsaszín fellegekben úszkáltam, mikor megszületett a közös kislányunk, Maria Elizabeth Winchester. Úgy éreztem az életem tökéletes és minden rendben lesz most már. Míg egy nap arra nem ébredtem, hogy teljesen egyedül vagyok a közös házunkban, se a kislányom, se életem szerelmét nem találtam.
Ennek már több, mint fél éve, töretlenül keresgéltem utánuk, de mind hiába. A fájdalom kezd felemészteni, nem tudok vele mit kezdeni egy úr keletkezett belül. - Végre egy mély érzés... - Így felkerestem Elijaht, aki készségesen a segítségemre sietett, hogy kitörölje az emlékeimet Deanről, kislányomról és a közös éveinkről. Gyűlölöm magam, amiért erre a lépésre kényszerültem, de nincs mit tenni, felkészültem rá. Ennyi lett volna tömören, amit le akartam írni. - Még szerencse, mert már leszakadt a kezem. -
Viszlát régi élet! - Sajnálom drága könyvem, amiért megkínoztalak ezzel - "
Hónapokkal később...
emlékmentesen...
Én meg a napló írás? Ugyan már ne röhögtessetek! Az két külön fogalom...
Mégis itt ülök egy darab papír előtt és próbálok számot adni az életemről, hiszen annyi minden történt rövid idő alatt. Számot kell vetnem mindenről, pontról pontra.
- Visszatértem Mystic Fallsba, Aprillel együtt vettünk egy házat, amiben éldegélünk, bár nekem nagy terveim vannak. Első találkozásom Damon Salvatoreval volt, akivel felelevenítettük a régmúltat, az ágyban még mindig jó, - ha már másra nem - De nem hatott meg az ő jelenléte, de a fülembe jutott az ősi család itt tartózkodása. Meguntam a menekülést, szükségem van Elijahra és többé nem érdekel Klaus haragja. Szerencse, hogy itt él a hasonmásom, akit oda adhatok a hibridnek - igen már az lett belőle valahogyan... szánalmas - magamért cserébe. Nemsokára találkozunk Elijah.
- Sikerült! Bár nem minden úgy, ahogy terveztem. Klausnak kell Elena - igen, így hívják azt a buta klónt -, de engem sem akart olyan könnyedén elengedni. A kis idiótának a barátnője, pedig rá cuppant Elijahra, de nem hagyom ennyiben a dolgot. Tervek, tervek és tervek, amiket persze meg is fogok valósítani.... Elijah szeret, ahogy én is őt, mégis valami nincs egészen rendben.
- Tévedtem! Caroline - így hívják a szöszi lúvnyát - elvette tőlem Elijaht, Elijah pedig Klaustól a szőkét, mivel tetszett neki. Az új gerlepár, míg én szövetségre léptem magával az ördöggel, akit Niklaus Mikaelsonnak hívnak... Elena a markunkban van, miután már 3x kínoztam meg csak a héten.
- A bosszúhadjáratnak vége, Klaus vámpírrá változtatta Carolinet, akivel egy harc után végeztem ideiglenesen. Már nem érdekelnek ők, legyenek csak boldogok együtt. Elena tóparti házát kibéreltem az ősi hibriddel. Az élet szép!
- Teljesen megőrültem! Megismertem egy másik oldalát, kezdek beleszeretni, abba a férfibe, aki elől menekültem 500 éven keresztül. Megesküdtem magamnak, hogy gyűlölni fogok őt halálom napjáig, erre most vonzódom hozzá jobban mint bárkihez eddig. Remek! Remélem egyik éjjel lekaróz, míg mellette alszom. - Éljen a szarkazmus - Végül is túlságosan is hasonlítunk egymásra.
"He and I the same. We manupulte, we thirst for power, we control, we punish. But our actions are driven by one singular place, deep inside. We're alone! "
