Bonnie naplója (1)

Bonnie Bennett

  

Amióta csak az eszemet tudom, itt élünk Mystic Fallsban. Elena és Caroline a legjobb barátnőim, még az oviban ismertük meg egymást. Ott van rajtuk kívül Matt és Tyler is, akiket szintén kiskorom óta a barátaimnak tekintek. A nagymamám nemrég mondta el a családi örökséget: boszorkány vagyok. Kiskorom óta éreztem valami furcsát magamban, amitől nem voltam ugyanolyan, mint a többiek. Mindig is szerettem a misztikus dolgokat. A felmenőim között van a legősibb boszorkány is. Ez azért gond, mert sokan fognak rám pályázni. Mostanában elég sok dolog történt velem, amit nem is tudok, hol kezdjem el mesélni.

 Egy bulin találkoztam először Sarah Salvatore-ral, aki nagyon kedves és aranyos lány. Barátnők lettünk. Jött a Mikaelson család, majd Elenát meg akarta ölni Klaus, de én segítettem egy álcázó varázslattal, hogy ne kaphassa el. Aztán persze megjelent a hasonmás is Katherine, aki Elena kiköpött mása. Segítek bármiben a barátaimnak. Aztán jön az Enzo sztori. Bevallom, belezúgtam kicsit. Az a rossz fiús sárm...megőrjít. A barna szemei, amiben ellehet veszni, na és az a mosoly. Lefeküdtem vele és felfedtem magam előtte, hogy boszorkány vagyok. Ezután jött a baj. Sarah elmondta, hogy ők Enzoval nem pusztán barátok. Ezzel becsapott engem, ami nagyon bántott, de megleckéztettem. Ezek után én bolond megint bedőltem neki, és ismét sikerült elcsábítania. Akkor ért véget az egész amikor Sarah azt mondta, hogy együtt vannak. Azóta nagyon haragszom Enzora és csak Sarah miatt nem ölöm meg. Egyszerűen borzalmas érzés becsapva lenni. Eddig is kilógtam a sorból, mert nem igazán pasiztam, ők se érdekeltek engem és én se őket. De megváltoztam és látom magam körül az embereket, ahogy a párjukkal sétálnak kézen fogva. Kint ülnek a parkban és édesen piknikeznek. Talán én soha nem fogom megtalálni. Mondjuk mostanában, nem csak a pasik érdekelnek, hanem a mágia is. Próbálok rájönni, honnan szerezhetnék biztos erőforrást. Azt tudom, hogy van egy két tárgy vagy, hogy ha telihold van nagyobb az erőm, de nekem olyan kell, amivel folyamatosan nagy erőm lesz. Nagymama azt mondta csak várnom kell, és azok a boszorkányok, akik már meghaltak segíteni fognak nekem. Persze csak akkor, ha azt megérdemlem, de sajnos ezt nem fog bekövetkezni, ha a vámpíroknak segítek. Biztos sok természetfeletti lénynek fáj rám a foga. Sajnos nem mindenkinek akarok jót, és nem is tudok mindenkinek segítő kezet nyújtani, még nem vagyok annyira hatalmas boszorkány, bár egyszer szerintem, vagyis remélem, az leszek. Sok mindent tanulok a Nagyitól, ő mutatja nekem a helyes utat. Egyedül nem tudnék ennyi mindent megcsinálni és megtanulni. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

Mostanában nagyon sokféle érzés kavarog bennem. Szinte senkinek nem tudom elmondani, mert Carolinet és Elenát is lefoglalják a pasik. Csak magamnak vagyok. Mondjuk múltkor volt egy nagyon jó buli, pontosítok, addig volt jó a buli, amíg meg nem jelent Katherine. Csak lányok voltak. Felöltöztünk tökéletes rucikba, kisminkeltük egymást, megcsináltuk egymás haját, ja és Elenával berúgtunk. Nagyon hiányoznak azok az esték amikor nyolcan-tízen összeültünk, és minden félelem és kockázat nélkül iszogattunk a bárban vagy biliárdoztunk. Amióta vége a nyári szünetnek, nem volt ilyen. Kezdünk eltávolodni egymástól, és félek belegondolni abba is, mi lesz, ha elmegyünk egyetemre. Most így belegondolva egyre kevésbé akarok végzős lenni, még ki kell éljem magam. Bulizni akarok a csajokkal, és olyan igazi szerelem félét. Nem akarom rögtön az igazit, csak hogy szeressen és becsüljön meg. Az lenne a legjobb, ha sima átlagos ember lenne és nem lennének neki vámpír haverjai vagy vérfarkas bátyók.

  Nem tudom, hogy mi fog történni a jövőben, de bármi is lesz, tuti húzós lesz ez az év. Amíg nem tűnnek el a Mikaelsonék, addig itt csak baj lesz. Felőlem a többi vámpír maradhat, aki nem iszik emberekből, bár Nagyi szerint, egy vámpír mindig is vámpír marad. Mesélte, hogy van olyan szokásuk, hogy kikapcsolják érzéseiket. Ilyenkor nem számít ki áll eléjük, bárkit képesek megölni. Csak úgy lehet visszakapcsolni, ha valami nagyon erős külső tényező éri őket. Remélem Mystic Fallsba nem fog ilyenre sor kerülni. Így is már a bárba verbénát kell rejteni az italokba, hogy senkit ne tudjanak megigézni a vámpírok. Persze engem nem tudnak, nem tudom miért nem, de nem tudnak. Mondjuk aki velem ujjat húz az rosszul jár. Általában a természetfeletti lények megérzik a másik természetfelettit. Ezért tudok észrevétlen maradni.

  Szóval kedves naplóm, nagyon bonyolult mostanában az életem. Minden a feje tetejére állt. Izgalomra vágytam, de nem ilyenre. Azért remélem senkinek nem fog baja esni a közel jövőben. Azt nagyon nem akarom. Maximum a gonoszok, de az biztos, aki bántani meri a barátaimat, azok nagyon rosszul fognak járni, hiszen a Bennett boszi áll az oldalukon.

2009.05.17